Folyók és tavak

FOLYÓK ÉS TAVAK

A víz folyók, tavak és számos típusú vizes élőhely formájában alakítja a tájat, és ezek mindegyike rengeteg egyedi növény- és állatfaj számára ad élőhelyet. A folyók folyóvize és a tavak állóvize például különböző jellegzetes fajoknak ad otthont, amelyek alkalmazkodtak ezekhez a körülményekhez.

Az édesvízi ökoszisztémák – a sós vizek által befolyásolt tengeri és part menti ökoszisztémáktól eltérően – fontos szerepet játszanak mindennapi életünkben: ivóvíz-, élelem- és szállítási források; mérsékelik az árvizeket és az aszályokat; támogatják a mezőgazdaságot és megtisztítják a vizet; valamint fontos rekreációs és oktatási környezetet biztosítanak.

Folyóinkat és tavainkat azonban számos veszély fenyegeti, beleértve a szennyezést, valamint a tározók és gátak építését. A gátak különösen akadályozzák a halak mozgását, és számos folyami faj élőhelyét változtatják meg.

Számos édesvízi élőhely és faj tartozik az uniós természetvédelmi irányelvek hatálya alá: ezek olyan jogi keretet jelentenek, amelyet az Európai Unió mind a 27 tagállama átültet a nemzeti jogba.

FOLYÓK ÉS TAVAK

ÉDESVÍZI ÉLŐHELYEK

Az édesvízi élőhelyek az éghajlat és a geológia függvényében jelentős eltéréseket mutatnak Európa-szerte. Az egész évben létező állandó víztestek főként Európa északi és atlanti-óceáni részein koncentrálódnak, míg az átmeneti víztestek, amelyek csak az év bizonyos részein jelennek meg, inkább a mediterrán éghajlati övezetre jellemzőek. Az EU-ban összesen 20 különböző édesvízi élőhelytípus élvez védelmet.

Folyók

A folyók nagyon sokféle élőhelytípusnak adnak otthont, amelyek közül 10 védett az EU-ban. A védett folyami élőhelyek köre a hidegvizű boreális (északi) folyóktól és a magashegyi alpesi folyóktól a kiterjedt kavicsmedrekkel rendelkező folyókig és a vízfolyásokig terjed, víz alatti vagy úszó növényzettel.

Ártéri erdőknek a folyók mentén növő erdőket nevezzük. Európában az ilyen erdők a területtől függően különböző fafajokból és cserjékből, például fűzből, égerből, szilfából, kőrisből és tamariszkuszból, valamint leanderekből álló galériaerdőkből és bozótokból állnak. Ezek az erdők értékes táplálékot, menedéket és vándorlási folyosókat biztosítanak mind a vízi, mind a szárazföldi fajok számára.

level_2_slide_1

ÉDESVÍZI ÉLŐHELYEK

Folyók

level_2_slide_1

level_3_slide_1

TAVAK, LAGÚNÁK ÉS HALASTAVAK

A tavak, lagúnák és halastavak olyan állóvizes élőhelyek, amelyek számos különböző szárazföldi és vízi fajnak adnak otthont. Az EU élőhelyvédelmi irányelve tízféle tavat és halastavat véd. Ezek a nagy, mély tavaktól a sekély lagúnákig és az időszakos tavakig terjednek.

A tavakat, lagúnákat és halastavakat általában helyi és egyedi biodiverzitás jellemzi, és számos különböző növény- és állatfajnak adnak otthont, amelyek alkalmazkodnak az állóvízhez, beleértve a békaszőlőt, a békalencsét, az édesvízi zöldalgákat, az egyenlőtlen szárnyú szitakötőket, az egyenlő szárnyú szitakötőket, a harcsaféléket (pl. Silurus aristotelis) és a mocsári teknőst (Emys orbiculatis). Emellett olyan kétéltűek számára is szaporodóhelyet biztosítanak, mint a sárgahasú unka (Bombina variegata) és a közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus). A tavak és halastavak a madarak számára is fontos élőhelyek, különösen a vándorlás során használják őket megálló- és pihenőhelyként.

level_3_slide_1

TAVAK, LAGÚNÁK ÉS HALASTAVAK

ÉDESVÍZI VADVILÁG

Európa szárazföldi vizei nemcsak vízinövények és halfajok százaival büszkélkedhetnek, hanem számos gerinctelen, kétéltű, emlős és madár is megtalálható itt, amelyek életciklusuk során ezektől a vizektől függenek. A víz tápanyag- és ásványianyag-tartalma fontos tényező annak meghatározásában, hogy mely fajok élnek itt vagy látogatják ezeket az édesvízi élőhelyeket.

A vízimadarak – például récék, ludak, hattyúk, gémek, flamingók és darvak – az édesvízi területektől függnek a táplálkozásuk, a szaporodásuk és a pihenésük tekintetében. Európában sok vízimadár egyúttal vándormadár is, mint például a vörös gém (Ardea purpurea), amely Közép- és Dél-Európában szaporodik, de a trópusi Afrikában telel.

A rózsás flamingó (Phoenicopterus ruber) ugyancsak az EU-ban szaporodik. A populáció mintegy 60 százaléka a földközi-tengeri térség part menti vizes élőhelyein található, és fontos költőkolóniák vannak a francia Camargue-ban és Dél-Spanyolországban. A rózsás flamingók Dél-Európa és Észak-Afrika vizes élőhelyei között vándorolnak: ez utóbbi fontos telelőhely és az Európából érkező fiatal flamingók „óvodája”.

ÉDESVÍZI VADVILÁG

VÍZI EMLŐSÖK

Európa folyói és tavai számos emlősfajnak is otthont adnak, mint például az emblematikus európai vidra (Lutra lutra), az eurázsiai hód (Castor fiber) és az európai nyérc (Mustela lutreola).

Az európai nyérc nyugati populációja a 19. század közepe óta jelentősen csökkent. A faj Közép-Európa egyes részein ki is halt a folyami élőhelyeinek megváltozása vagy elvesztése, valamint a nem Európából származó amerikai nyérccel való verseny miatt.

Egy másik ritka vízi emlős, a pireneusi pézsmacickány (Galemys pyrenaicus) csak Dél-Európában (Franciaország, Spanyolország és Portugália) található meg. Bár a pézsmacickány a gyorsan áramló hegyi patakokat részesíti előnyben, alkalmanként lassú vizekben, például csatornákban, tavakban és mocsarakban is megtalálható. Sajnos a pézsmacickány populációja csökkent, és néhány területről el is tűnt.

level_5_slide_1

VÍZI EMLŐSÖK

level_5_slide_1

level_6_slide_1

EURÓPAI ÉDESVÍZI HALAK

Az európai folyókban több mint 70, az élőhelyvédelmi irányelv által védett halfaj él. Némelyikük endemikus faj (csak bizonyos európai folyókban fordul elő), mint például a Rhône-vidéki bucó (Zingel asper) és a pataksügér (Romanichthys valsanicola), amely kizárólag a romániai Argeș-medencében található meg.

Bizonyos halak nagy távolságokat tesznek meg. A lazacról például közismert, hogy hosszú vándorutat tesz meg a tengertől az édesvízi folyókig és azokon felfelé az ívóhelyekre. A veszélyeztetett dunai galóca (Hucho hucho) és az atlanti lazac (Salmo salar) egyaránt az élőhelyvédelmi irányelv védelme alatt áll.

level_6_slide_1

EURÓPAI ÉDESVÍZI HALAK

MIT TESZ AZ EU A FOLYÓK ÉS TAVAK VÉDELME ÉRDEKÉBEN?

A veszélyeztetett édesvízi fajokat és élőhelyeket védő uniós természetvédelmi irányelveken kívül a 2000-ben elfogadott uniós víz-keretirányelv a felszíni és felszín alatti vizek helyzetének javítására összpontosít szerte az EU-ban.

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra legalább 25 000 kilométernyi uniós folyót állít vissza szabad folyásúvá.

Az Európai Vízügyi Információs Rendszer (WISE édesvíz) információkat és adatokat szolgáltat Európa folyóinak, tavainak és felszín alatti vizeinek helyzetéről, az ezeket érintő terhelésekről, valamint a vízi környezet védelme érdekében hozott intézkedésekről és műveletekről.