HEGYSÉGEK
Az EU szárazföldi területének 29 százalékát hegységek borítják. Az öt fő hegyvonulat az Alpok, az Appenninek, a Pireneusok, a Skandináv-hegység és a Kárpátok. A francia Alpokban található 4810 méteres Mont Blanc az EU legmagasabb pontja.
Európa hegyvidéki területeinek jelentős részét (mintegy 40 százalékát) erdők és gyepek borítják, amelyeken nyáron állatokat legeltetnek. A nagyrészt távoli fekvésüknek köszönhetően Európa számos megmaradt érintetlen természeti területe a hegyvidéki régiókban található.
A hegységek számos állat- és növényfajnak adnak otthont, amelyek közül sokan szélsőséges körülményekhez alkalmazkodtak. Európa hegyvidéki területein több mint 2500 növényfaj és alfaj él, amelyek közül sok sehol máshol nem fordul elő.
A hegyvidéki ökoszisztémákat azonban a parlagon hagyás, a mezőgazdaság intenzívebbé válása, az infrastruktúra fejlesztése és a nem fenntartható kizsákmányolás veszélyezteti. Az alföldi ökoszisztémákhoz képest a hegyvidéki területek az éghajlatváltozás negatív hatásaira is érzékenyebbek.
HEGYSÉGEK
Az EU szárazföldi területének 29 százalékát hegységek borítják. Az öt fő hegyvonulat az Alpok, az Appenninek, a Pireneusok, a Skandináv-hegység és a Kárpátok. A francia Alpokban található 4810 méteres Mont Blanc az EU legmagasabb pontja.
Európa hegyvidéki területeinek jelentős részét (mintegy 40 százalékát) erdők és gyepek borítják, amelyeken nyáron állatokat legeltetnek. A nagyrészt távoli fekvésüknek köszönhetően Európa számos megmaradt érintetlen természeti területe a hegyvidéki régiókban található.
A hegységek számos állat- és növényfajnak adnak otthont, amelyek közül sokan szélsőséges körülményekhez alkalmazkodtak. Európa hegyvidéki területein több mint 2500 növényfaj és alfaj él, amelyek közül sok sehol máshol nem fordul elő.
A hegyvidéki ökoszisztémákat azonban a parlagon hagyás, a mezőgazdaság intenzívebbé válása, az infrastruktúra fejlesztése és a nem fenntartható kizsákmányolás veszélyezteti. Az alföldi ökoszisztémákhoz képest a hegyvidéki területek az éghajlatváltozás negatív hatásaira is érzékenyebbek.

HEGYVIDÉKI ÉLŐHELYEK
A hegységeket rendkívül sajátos környezeti tényezők jellemzik, mint például meredek lejtők, gyenge és sekély talajok, valamint szélsőséges éghajlati viszonyok. E körülmények nagy helyi változatossága magyarázat arra, hogy az élőhelyek és fajok sokfélesége a hegyvidéki területeken általában miért magasabb, mint a környező alföldeken.
Az EU-ban védett 233 élőhelytípusból 42 (közel 20 százalék) kizárólag vagy majdnem kizárólag hegyvidéki területeken fordul elő, további 91 élőhely pedig hegyvidéki és alföldi területeken egyaránt megtalálható.
Míg hegyeink közel felét erdők borítják, egyúttal változatos cserjék és gyepek otthonául is szolgálnak, beleértve az alpesi fenyéreket és gyepeket, valamint a sziklákon, függőleges falakon és sziklatörmelékes élőhelyeken található sziklás élőhelyeket. A hegyekben egyedülálló édesvízi élőhelyek is találhatók, mint például az alpesi tavak, élő tőzeglápok és források, valamint a nagyobb tengerszint feletti magasságban található gleccserek.
HEGYVIDÉKI ÉLŐHELYEK
A hegységeket rendkívül sajátos környezeti tényezők jellemzik, mint például meredek lejtők, gyenge és sekély talajok, valamint szélsőséges éghajlati viszonyok. E körülmények nagy helyi változatossága magyarázat arra, hogy az élőhelyek és fajok sokfélesége a hegyvidéki területeken általában miért magasabb, mint a környező alföldeken.
Az EU-ban védett 233 élőhelytípusból 42 (közel 20 százalék) kizárólag vagy majdnem kizárólag hegyvidéki területeken fordul elő, további 91 élőhely pedig hegyvidéki és alföldi területeken egyaránt megtalálható.
Míg hegyeink közel felét erdők borítják, egyúttal változatos cserjék és gyepek otthonául is szolgálnak, beleértve az alpesi fenyéreket és gyepeket, valamint a sziklákon, függőleges falakon és sziklatörmelékes élőhelyeken található sziklás élőhelyeket. A hegyekben egyedülálló édesvízi élőhelyek is találhatók, mint például az alpesi tavak, élő tőzeglápok és források, valamint a nagyobb tengerszint feletti magasságban található gleccserek.
HEGYVIDÉKI VADVILÁG
Az élőhelyvédelmi irányelv révén az EU 181 olyan állat- és növényfaj védelmét biztosítja, amelyek kizárólag vagy majdnem kizárólagosan a hegyekhez kapcsolódnak, és további 130 olyan állat- és növényfajét, amelyek mind a hegyvidéki, mind az alföldi területeken megtalálhatók.
A hegyek fontos menedéket nyújtanak a veszélyeztetett vadon élő állatok számára, és néhány faj csak bizonyos hegyvidékeken fordul elő, mint például a tátrai földipocok (Microtus tatricus) a Kárpátokban, az abruzzói zerge (Rupicapra pyrenaica ornata) az Appenninekben vagy az alpesi szalamandra (Salamandra atra) az Alpokban.
Számos növényfaj alkalmazkodott ahhoz, hogy hegyi sziklák függőleges falain éljen. A jól ismert havasi gyopár (Leontopodium alpinum) például nagy magasságokban és lejtőkön virágzik.
A ragadozó madarak, mint például a szirti sas (Aquila chrysaetos), a fakó keselyű (Gyps fulvus) és a szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) hegyi sziklákat és sziklás élőhelyeket használnak a fészkeléshez.
HEGYVIDÉKI VADVILÁG
Az élőhelyvédelmi irányelv révén az EU 181 olyan állat- és növényfaj védelmét biztosítja, amelyek kizárólag vagy majdnem kizárólagosan a hegyekhez kapcsolódnak, és további 130 olyan állat- és növényfajét, amelyek mind a hegyvidéki, mind az alföldi területeken megtalálhatók.
A hegyek fontos menedéket nyújtanak a veszélyeztetett vadon élő állatok számára, és néhány faj csak bizonyos hegyvidékeken fordul elő, mint például a tátrai földipocok (Microtus tatricus) a Kárpátokban, az abruzzói zerge (Rupicapra pyrenaica ornata) az Appenninekben vagy az alpesi szalamandra (Salamandra atra) az Alpokban.
Számos növényfaj alkalmazkodott ahhoz, hogy hegyi sziklák függőleges falain éljen. A jól ismert havasi gyopár (Leontopodium alpinum) például nagy magasságokban és lejtőkön virágzik.
A ragadozó madarak, mint például a szirti sas (Aquila chrysaetos), a fakó keselyű (Gyps fulvus) és a szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) hegyi sziklákat és sziklás élőhelyeket használnak a fészkeléshez.
EMLŐSÖK
Európa hegyei számos emlősnek adnak otthont, köztük a kőszáli kecskének, a zergének és a havasi nyúlnak. A hegyek a nagytestű ragadozók számára is menedéket és folyosókat biztosítanak, lehetővé téve számukra, hogy egyik régióból átjuthassanak a másikba. Európában öt nagy ragadozó faj él: a farkas (Canis lupus), a rozsomák (Gulo gulo), a hiúz (Lynx lynx), az ibériai hiúz (Lynx pardinus) és a barna medve (Ursus arctos). Ezek a fajok a történelem során együtt éltek az emberekkel, de a jelenlegi gazdálkodás és megőrzésük olyan intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek kezelik az emberekkel való konfliktusokat, különösen az állatállomány elleni támadások megelőzése tekintetében.
EMLŐSÖK
Európa hegyei számos emlősnek adnak otthont, köztük a kőszáli kecskének, a zergének és a havasi nyúlnak. A hegyek a nagytestű ragadozók számára is menedéket és folyosókat biztosítanak, lehetővé téve számukra, hogy egyik régióból átjuthassanak a másikba. Európában öt nagy ragadozó faj él: a farkas (Canis lupus), a rozsomák (Gulo gulo), a hiúz (Lynx lynx), az ibériai hiúz (Lynx pardinus) és a barna medve (Ursus arctos). Ezek a fajok a történelem során együtt éltek az emberekkel, de a jelenlegi gazdálkodás és megőrzésük olyan intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek kezelik az emberekkel való konfliktusokat, különösen az állatállomány elleni támadások megelőzése tekintetében.
MIT TESZ AZ EU A HEGYSÉGEINK VÉDELME ÉRDEKÉBEN?
Az európai hegységek védelmére irányuló számos erőfeszítést európai szinten koordinálnak és támogatnak. A hegyvidéki fajokat és élőhelyeket védő, valamint a Natura 2000 hálózatot keretbe foglaló uniós természetvédelmi irányelveken kívül az EU az Alpesi Egyezmény és a Kárpátok Egyezmény szerződő tagja is. Ezek az egyezmények összehozzák az összes érintett országot, hogy közös célkitűzéseket és fellépéseket dolgozzanak ki Európa két legnagyobb hegyvonulata természeti és kulturális örökségének védelme érdekében.
Az Alpesi Egyezmény egyedülálló, jogilag kötelező erejű fenntarthatósági eszköz, amelynek célja az érzékeny alpesi ökoszisztémák, valamint az alpesi kulturális identitások, az alpesi örökség és hagyományok védelme a jövő generációi számára.
A Kárpátok Egyezmény egy szubregionális szerződés, amely elősegíti a fenntartható fejlődést és a Kárpátok régiójának védelmét.
The Biodiversity information system for Europe is a partnership between
the European Commission and the European Environment Agency.