PART MENTI ÉS TENGERI ÉLŐHELYEK
Európa tengeri és part menti környezete rendkívül változatos. Csak az EU partvonalai mentén 39 különböző típusú part menti élőhely élvez védelmet, beleértve a köves strandokat, torkolatokat, lagúnákat, sós mocsarakat, tengeri sziklákat és 17 féle dűnét.
HOMOKDŰNÉK
A homokdűnék hosszan terülnek el az EU partvonala mentén. Az árapály által a partra szállított üledékekből alakulnak ki, és homokos tengerpartokat alakítanak ki. A dűnék akkor keletkeznek, amikor az üledék elég mélyen van a parton ahhoz, hogy az árapály már ne mozgassa: a dűnéket általában növényzet fedi és stabilizálja.
A dűnék az emberi fejlődés által leginkább fenyegetett tengerparti élőhelyek közé tartoznak, és EU-szerte többnyire rossz állapotban vannak. A turizmushoz kapcsolódó tevékenységek különösen a természetes partvonalak változását és a dűnés élőhelyek pusztulását eredményezhetik. Az európai dűnéken nem őshonos inváziós fajok is károsíthatják a dűnéket azáltal, hogy kiszorítják az őshonos növény- és állatvilágot.
TENGERI ÉLŐHELYEK: TENGERI FÜVEK, A TENGER ERDŐI
A tengeri területeket is gazdag élőhelyi sokféleség jellemzi, amely a mélytenger stabil környezetétől a rendkívül dinamikus parti vizekig terjed. Az uniós tengerek védett tengeri élőhelyei közé tartoznak a homokpadok, a Posidonia (neptunfű) tengeri fűágyai, a tengeri barlangok, a zátonyok és a mélytengeri élőhelyek, mint például a szivárgó gázok által alkotott tenger alatti szerkezetek. Ezen élőhelyek többsége gazdag állati közösségeknek is otthont ad. A tengeri fűágyak például sokuknak biztosítanak menedéket – de ez az élőhely is veszélyben van.
TENGERI EMLŐSÖK
Az európai tengerekben harmincnégy delfin-, bálna- és disznódelfinfaj – ezeket együttesen cetféléknek nevezzük – található. Ezek a világon ismert cetfajok 42%-át képviselik, és idetartozik többek között a közönséges disznódelfin (Phocoena phocoena), a palackorrú delfin (Tursiops truncatus) és a közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus). Számos cetfaj mélymerülő. A nagy ámbráscet (Physeter macrocephalus) például több mint 2000 méter mélyre képes lemerülni, hogy kedvenc táplálékát, az óriáskalmárt levadássza.
Az EU-ban minden tengeri emlős az élőhelyvédelmi irányelv szigorú védelme alatt áll. Az uniós tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, hogy elkerüljék a cetfélék populációit érintő negatív hatásokat. Az uniós jognak való megfelelés érdekében számos ország szabályozta az idegenforgalmi tevékenységeket, hogy megakadályozza a cetfélék megzavarását. Ezenkívül az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által koordinált közös európai erőfeszítés keretében a tagállamoknak rendszeresen fel kell mérniük a tengeri emlősfajok helyzetét, és jelentést kell tenniük róluk. Ezenkívül az EU tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelve foglalkozik a tengeri emlősökre ható bizonyos hátrányos tényezőkkel is, például a víz alatti zajjal.
TENGERI TEKNŐSÖK
A világ hét tengeri teknősfajából öt az EU tengereiben is megtalálható, és az élőhelyvédelmi irányelv mindegyiküket szigorúan védi. Az álcserepes teknős (Caretta caretta) és a közönséges levesteknős (Chelonia mydas) egyaránt a Földközi-tenger partján rakja le tojásait. Egy nőstény teknős akár 12 000 kilométert is megtehet tojásrakás előtt, és a tojásait általában ugyanazon a partszakaszon rakja le, ahol ő maga is kikelt.
További három tengeri teknősfaj a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán északkeleti tengereire látogat el, különösen Madeira, a Kanári-szigetek és az Azori-szigetek környékén. Ezek a kérgesteknős (Dermochelys coriacea), az atlanti fattyúteknős (Lepidochelys kempii) és a közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata).
A PARTJAINK ÉS TENGEREINK VÉDELMÉRE IRÁNYULÓ EGYÉB UNIÓS ERŐFESZÍTÉSEK
Az Európa tengeri környezetének védelmére tett számos erőfeszítést és sikeres projektet uniós szinten koordinálnak. A madár- és élőhelyvédelmi uniós irányelv mellett a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv kifejezetten a tengeri környezetre nehezedő fő terhelések kezelésére szolgál a tengereink minőségének javítása érdekében.
2020-ban az Európai Bizottság elindította a a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiát, amelynek célja a fenyegetett fajokat érintő járulékos fogások felszámolása vagy olyan szintre való csökkentése, amely lehetővé teszi ezen fajok regenerálódását.
A tengeri hulladék számos part menti és tengeri élőhely és faj számára súlyos problémává vált. Az európai tengervizekben a tengeri hulladék 80–85 százaléka műanyag (ebből az egyszer használatos műanyagtermékek aránya 50 százalék), míg a halászattal kapcsolatos termékek aránya 27 százalék. Az egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló uniós irányelv intézkedéseket vezet be az olyan egyszer használatos műanyagtermékek betiltására, amelyekkel szemben létezik alternatíva a piacon, a műanyagból készült ételtartók és italpoharak csökkentésére, valamint a műanyag palackok elkülönített gyűjtésére. Ezen intézkedések a tengeri környezetre gyakorolt pozitív hatásának a közeljövőben jelentősen fokozódnia kell.
Az EU pénzügyi támogatást nyújt a tengeri biológiai sokféleség megőrzéséhez és javításához az Európai Tengerügyi és Halászati alapon (ETHA) és az EU LIFE programon keresztül. E két program keretében számos sikeres tengeri és part menti projektet finanszíroztak.
The Biodiversity information system for Europe is a partnership between
the European Commission and the European Environment Agency.
Other European Information Systems